Ruha Lexikon

Viselettörténet

Egyiptom

Az egyiptomi nép ruhaviseleteiről a források alapján tudhatunk. Nagyon sok festmény és rajz maradt ránk, amin az egyiptomi nép mindennapjai vannak megörökítve. Ebből tudhatunk a nép különböző rétegeinek a viseletéről. A képek alapján az egyiptomi ruházat majdhogy nem minden esetben csak elölről tekinthető meg. Egyiptomban nagyon meleg van. Ezért a ruházatuk is igen gyenge volt. A gazdag nők szarafánhoz hasonló finom fehér gyolcsruhát viseltek. A férfiak pedig térdig érő tunikában jártak. Ugyanilyen ruhát hordtak az egyszerű emberek is, csak az övék nem olyan jó minőségű anyagból készült.
Sarut, vagyis lábbelit nem túl gyakran viseltek, csak ha elmentek otthonról, amúgy mezítláb jártak. Az egyiptomiak vékony hajfonatokból kidolgozott nagy fekete parókákat viseletek, amelyet a kopasz fejükre vagy éppen a rövidre nyírt hajukra tettek. A színek közül első volt számukra a fehér, de előfordultak mintás vagy más színű ruhák is. Úgy tartották, hogy a tisztességes embereknek tisztességes ruhákat kell viselniük. A férfiak nagyon gyakran bőrből készített ruhákat viseltek. Nagyon elterjedt volt az ágyékkendő a férfiaknál. Ha azt vesszük, akkor ez volt az egyetlen viseletük, mivel felsőtestüket nem minden esetben takarták le valamilyen ruhával. A ruhákat mindig balról jobbra vették fel magukra az egyiptomiak, nem pedig fordítva.
Ennek az lehettet az oka, hogy Egyiptomban, ha a Nílus forrásával szembe fordulnak, akkor a Napfelkelte tőlük balra esik. Időszámításunk előtt 2000 táján az egyiptomi férfiak két ágyékkötőt viseltek. A későbbi időkben pedig elterjed az ingszerű felsőviselet is. Majd Caesar uralkodó idején pedig a szegény nép, vagyis a rabszolgák mindennapi viseletének számított.
Az előkelőket a köznéptől a díszes vállgallér különböztette meg. Ez színes volt, sűrű mintás vagy éppen fémből is készülhetett. Nagyon gyakran drágakövekkel és gyöngyökkel volt kidíszítve.
A papság rétege más anyagból készült ruhákat viselhetett. Ez a ruhaanyag volt a leopárdbőr. Az egyszerű egyiptomi nők vászonból készült ruhákat hordtak. Az alsóruhának is egy vászonkendő számított, amely a derékon át volt tekerve és megcsomózva. Időszámításunk előtt 1000 táján a hétköznapi viseletnek számított a kalaszirisz. Ez egy hosszú ruha volt, de más-más anyagból készülhetett és más formájú is lehettet. Ez az alsótestet takarta, általában a derékon, vagy egyes esetekben a mell alatt volt megkötve, szalaggal kötötték magukra. Egy másik változata egészen a nyakat is elérhette. Volt olyan darab, amelyiknek nem volt ujja és olyan is ismert volt, amelyiknek rövid és szűk ujja volt.
A kalaszirisz az egyiptomi társadalom minden rétege viselhette. Akik alacsonyabb rangúak voltak, azok kalaszirisze általában rövidebb volt.
Az előkelő régetek köreibe tartozó emberek nagyon gyakran a hatalmas könyökig érő gallérok viseletével különböztették meg magukat, más társadalmi rétegektől. A gallérok ovális vagy téglalap alakúak voltak, a fej számára a lyukat meghagyták, és úgy készítették el. Ezeket, a gallérokat a vállakra tették, és keresztbe fogták a mellen és a háton így jött létre a keresztláncolás.
Az egyiptomiak is viseltek kabátszerű ruhákat. Ezt valószínűleg az ázsiai népektől vették át. A kabátszerű ruhadarab a bokáig ért, derektől lefelé össze volt varrva, vagy éppen esetenként szalaggal fogták össze.

Fáraó

Az egyiptomi nép feje. Általános viseletet hordtak, csak sokkal színesebbet és gazdagabbat. Írisz és Ozirisz jelképeit viseltek magukon, mivel a fáraók az istenek földi helytartóiként voltak ismertek. A másik legismertebb szimbólumuk a kígyó volt. A jelképeiket a legtöbb esetben aranyból készítették. Koronát viseltek. A királynők kalaszirisz viseltek, hol rövidebbet, hol pedig hosszabbat. Köpenyt csak az uralkodók viselhettek. A köpenyt halk-nak nevezték.
Egyiptomban a ruházat nem is számított szépnek kiegészítők nélkül. A kiegészítőknek ugyanolyan jelentőséget tulajdonítottak, mint a ruháknak.
A már említett parókák az öltözet kiegészítői voltak. De azonban a társadalom nem mindegyik rétege tehette meg, hogy parókát viseljen. Ezt csak a leggazdagabbak tehették meg. Az előkelő rétegek képviselőinek mindennapi viselete közzé tartozott a nyakék. Hátul záros vagy megkötős volt a. Fejdíszeket is viseltek és csíkokban a hajukat is festették. Kendőket összehajtva tették a homlokukra és úgy viselték.
Lábbelit is viseltek alkalom adtán. Ezt lábfejükhöz erősítve hordták. A szegényebbek papiruszfonatból készült lábbelit is viseltek.
Az egyiptomiaknál elterjedt volt az is, hogy testüket festették. Általában a szemhéjukat és a szemöldöküket fekete vagy zöld színnel festették ki, körmeiket általában pedig fehérre festették. Ajkaikat és ujjaiknak a végét pirosították. Fürdőkre illatos olajokat használtak és kenőcsöket. Legtöbb esetben az ékszereik aranyból és más nemesfémekből készültek, de elefántcsontból készült ékszerek is fellelhetőek voltak. Az egyiptomiak voltak az elsők az ókori népek között, akik nagy hangsúlyt fektettek a szépségápolásra.

Kréta

A minósz kori öltözködés teljesen más volt, mint a görög, pedig szoros volt a kapcsolat Kréta és más görög városok között.
A kréta idejéből származó freskókon megfigyelhető az, hogy a krétai öltözet a férfi és női testrészek kihangsúlyozására fordított nagy figyelmet. Előtérbe helyezték a karcsúságot, a hosszú hajat mindig próbálták öltözetükkel kiemelni. Ellentétben más népek öltözetével, ezek a ruhadarabok már szabottak voltak, kiemelték a test szépségét, nem úgy, mint például az egyiptomi ruhadarabok.

Férfi viselet

Egyszerű öltözetük volt. Rövid nadrágra hasonlító ágyékkötőjük volt, amelyet egy bőrből készült öv tartott. Felsőtestük mindig szabadon volt, esetleg előfordult, hogy rövid köpenyt hordtak. A férfiak ilyen jellegű öltözetéről a krétai falfestmények tanúskodnak. Egyes darabokon fellelhető a zsák formájú rövid vagy éppen térdig érő nadrág.
A krétai öltözet legkiemelkedőbb és legjobban kihangsúlyozott része az öv volt a derékon. Ha nem volt nagyon meleg, akkor éppen köpenyt is viselhettek, amely a legtöbb esetben bőrből készült. Volt külön ünnepi viseletük is. Ilyenkor is viseltek köpenyt, de ez a hétköznapinál jóval színesebb és díszesebb volt. A mükénéi kultúra az egyik volt azon kultúrák közül, amelyek nagyon kedvelték a szépet, a pompát, kifinomult érzékekkel rendelkeztek a szép iránt.
Hajukat hosszura nevelték, szétengedve hordták, ezen kívül fejükön kisebb fejfedőt viseltek. Lábbelit is hordtak. A lábbeli a bokájukra volt erősítve zsinórral. Ez volt a szandál, vagy más cipőféleség is lehetett. Nagyon sok, szebbnél szebb és díszesebb ékszert is viseltek a krétaiak, legtöbbjük karkötőt és nyakláncot viselt.

Nők

Szoknyában jártak, szoknyájuk harang alakú volt, lehette keresztcsíkos vagy éppen fodros, általában egy kisebb méretű köténnyel együtt is viselték. A derékra fűzőt helyeztek, hogy az minél jobban kiadja a vonalaikat, karcsúságukat. Ők szintén, mint más ókori népek nagy gallérokat viseltek felsőtestükön.

A görög viselet

A görög öltözet meghatározója volt az ember test felépítésének, kihangsúlyozta azt, hogy az élet szép csak élni kell. A görögök un. lepelruhákat viseltek, amelyek nem voltak varrva sem szabva, csak magukra tekerve. Ezekkel is a természetes szépségüket próbálták kihangsúlyozni.
De egyes korszakokban azonban mégis fellelhetőek volta olyan hatások, amelyek keletről érkeztek el hozzájuk. Ezek a változások a klasszikus korszakban már nem voltak jelen. A görög öltözet mintegy 500 évben keresztül nem változott semmit, ugyanolyan ruhákat viseltek. Az öltözetük elég bő volt, textíliából készült, legfeltűnőbb az volt rajta, hogy redőzve volt.
A férfiak és a nők majdnem teljesen egyforma öltözetben jártak.
Ruháik elkészítéséhez lent, gyapjút, majd pamutot használtak. Legkedveltebb ruhaanyaguk a len volt, nagyon gyakran használtak lent a ruháik elkészítéséhez, sőt ez volt az egyik legkedveltebb alapanyaguk. Ruháik általában egy színűek voltak, de nemcsak fehérek lehettek. Nagyon kedvelték a következő színeket: zöld, és a vörös színeket, valamint az ibolyakék és jácintkék színeket is nagyon szerették.
Legfőképpen a ruhán a szegélyeit díszítették. A következő sorokban pedig megismerkedünk a leggyakoribb görög ruhadarabok neveivel és használatával.

  1. Peplosz- derékszög alakú kendő, ami gyapjúból készült. A peploszt a karjukra és a testükre tekerték, majd vállukon áthajtották. Általában tűvel vagy csatokkal, esetleg gombokkal fogták össze.
    Ezeket, a köpenyeket általában öv nélkül is viselték, de volt olyan is, hogy a derekuknál visszahajtották, és övvel szorították oda.
  2. Khiton- férfi és női alapöltözet egyaránt. Kettéhajtva vagy derékig összevarrva hordták,ez egy szövet anyag volt, ami téglalap formával rendelkezett, a vállaikon pedig összefogták egy brossal. Ismert volt a szűkebb változata is, amelynek nem volt ujja. Ez csak a vállukra volt ráhajtva.
  3. Diplodion- a khiton egy másik változata, amely a derékig érhetett.
  4. Khlaina- a női peplosz férfi változata. Ez elől vagy a jobb váll felett volt összekapcsolva egy szép tűvel vagy fibulával, esetleg brossal.
    A mindennapokon hordott khiton térd fölötti volt, a derekát egy övvel kötötték át. Volt hosszabb változata is. Az teljesen bokáig ért, csak ünnepekkor viselhették, s akkor csak a társadalom idősebbjei vagy rangosabb képviselői.
  5. Exomisz- egy ismert görög ruhadarab, amely az egyik vállat szabadon hagyta.
  6. Himation- köpenyszerű ruha, amely redőzve volt. Négyszögletes ruhából készült, ez is a jobb kart hagyta szabadon. Ez volt olyan, hogy a hölgyek a fejük fölött is viselték és a khitonra vették rá.
  7. Khiamüsz- azoknak az embereknek a viselete, akik gyakran katonáskodtak, utaztak. A jobb váll fölött volt összekapcsolva ez a köpenyszerű ruha.

Kellékek, kiegészítők

A fejüket a görögök nagyon gyakran szabadon hagyták. De volt olyan eset, hogy kalapot viseltek. Ez volt a petaszosz. Karimás és lapos formájú kalap volt ez.
De ha az alakalom megkívánta nemezsapkát, azaz piloszt is viseltek.
A görög nők nagyon szerették a szép frizurákat. Hajukat mindig göndörítették, és kontyba hordták, gyakran hajkötővel és szalagokkal kötötték meg.
Alkalom adtán fejkendőket is hordtak.
A görögök nem mindig viseltek lábbelit. Benn a házaikban gyakran mezítláb voltak emberek, de kinn, az utcán viseltek szandált. Ez a lábszárukra volt erősítve.
A férfiak borotválkoztak, szakállt nem mindenki hagyhatott magának. Szakálla csak a nagy hadvezéreknek volt, s az ismert filozófusoknak. Majd a későbbi időkben jön divatba a rövidebb hajtípus.

Etruszkok

Rómaiak

Az etruszkok a rómaiak északi szomszédai voltak abban az időben, amikor a rómaiak terjeszkedni szerettek volna. Fennmaradtak az etruszk sírkamrák is. Felirataikat még nem tudták az emberek megfejteni. Az etruszkok görög kolóniákon élő népekkel szoros viszonyban éltek, jó kapcsolataik voltak, így bátran mondhatjuk, hogy az etruszk népre a hellén kultúra nagyon nagy hatást gyakorolt.
Egyes szobrok és festmények alapján arra lehet következtetni, hogy a nők ugyanolyan jogokkal rendelkeztek, mint a férfiak. Részt vehettek mindenféle gyűlésen, rendezvényen és társadalmi eseményeken. Együtt étkeztek, mindent megbeszéltek, együtt ünnepeltek. Egymás mellé temették őket.
A nők nagyon sok ékszert viseltek, elsősorban a nők. Ezek többsége arany- és borostyánkőből készült. A női ruhák, mint más népeknél fibulákkal és brossokkal volt összefogva. Arany nyakláncokat is viseltek. Az öltözetüket gyűrűkkel és fülbevalókkal és más ékszerekkel ékesítették.
A férfiak ujjas vagy ujjatlan khitont viseltek, ami általában a térdükig ért. A ruhaszegélyeket általában kidíszítették.
A tebenna- olyan ruhadarab volt, amit a khiton fölött viseltek. Lehetett téglalap vagy kör alakú, a görög himationra hasonlított.
A tebennát egyedüli ruhaként és ünnepi viseleteként egyaránt hordták. Rövidebb köpenyt is viselhettek, ez olyan volt, mint a görög khlamüsz. A tebenna a bal karjukon volt összefogva.
A nők hosszúruhát viseltek, övet nem vettek fel hozzá. Ez a hosszúruha vékony, könnyű anyagból készült, szegélyezték.

Kellékeik

Hosszú hajuk volt az etruszk nőknek is. Általában összefogták, copfokba, vagy kontyokat is viseltek.
A férfiak rövid frizurát viseltek, göndör volt, kicsi szakállokat is hagytak maguknak.
A sapkákat és a fejfedőket a férfiak és a hölgyek is szerették.
Lábbelit is viseltek: sarut és szandálokat is. Volt egy különleges fél lábszárig érő cipőjük. Piros bőrből készítették. Az etruszkok is, mint más népek sokszor jártak mezítláb, cipő nélkül.
A Római Birodalom az ekkor legyőzött területeken, a Földközi-tenger teljes partvidékén, magába olvasztotta a népek kultúráját.
Átvették a görög öltözködési szokásokat. Leggyakrabban felhasznált anyagok a fehér gyapjúszövet volt. De behozták Egyiptomból a pamutgyolcsot, és a selyem alapanyagú ruhákat is szívesen viselték.
A keleti selyem csak később jutott el hozzájuk, i.e. az 5. század idején, a népvándorlás során.
A selyem az mindig drága volt. Eleinte csak a ruhákat díszítették velük. Majd később már a tehetősebbek ruhái teljes mértékben abból készültek.
Volt otthoni viseletük is, ez volt a tunika. A nőknek és az előkelő férfiaknak bokáig érő volt, de a rabszolgáknak és a katonáknak csak a térdükig érhetett. A tunika a görög khitonra hasonlított, csak annyiban különbözött, hogy a vállakon össze volt varrva. A nyakukon a kivágás ki volt díszítve, a nők gyakran övet is vettek fel hozzá.
A tóga ismert viselet volt, a görög hümationra hasonlított. Ovális alakja volt a hozzá felhasznált szövetnek. A férfiak is hordták az ilyen tógákat.