Ruha Lexikon

Viseletek

„Bocskai”

A Bocskai viselet egy társasági öltözet, amely a két világháború közötti időszakra volt jellemző. A viselet a szmokinggal vetekvő társasági öltözet lett, pedig eredetileg hétköznapi viseletként készült el.
Hétköznapokon nem igazán viselték az emberek, hanem inkább, amikor az öltözködés megkívánta szép ruhát. Napjainkra sem ment ki a divatból, nagyon gyakran pl.: diplomakiosztón vagy valamilyen nagyobb társasági eseményen viselik, pl.: lehet az egy esküvő, stb.
A Bocskai viselet az ismert fejedelemről, Bocskai Istvánról kapta az elnevezését. De hogy miért pont ő lett a ruha névadója, azt senki nem tudja és nem is sejti egyáltalán.
Ez a viselet először az 1920-as években jelent meg a magyarok köreiben, az egyszerű polgárok, emberek viselték. De egyben a diákok is viselték, mint formaruha az iskolákban, tehát egyszóval a középosztály rétegeibe tartozó összes ember viselhette.
A 20 század elejére létrejövő mozgalmak által a nép már próbálta sugallni azt, hogy a magyaros öltözetnek is nagy jelentősége van a hazafiasságra való nevelésben.
A 30-as évekre már egyes ruhatervezők új stílusú magyar ruhaterveket dobnak piacra úgymond, ekkor jelenik meg a magyaros zakó, és a napjainkban is ismer állógallér. Hasonló öltözetek a mai napig is megtekinthetőek a múzeumokban.
De mitől volt magyar ez az öltözet? Hát attól, hogy nagyon szép zsinórozás és gombkötős munka figyelhető meg rajta. Amikor egy zakó ilyen zsinóros díszítésű, lehet az férfi vagy akár női viselet, akkor beszélünk a Bocskai viseletről. Ez a fajta zsinóros díszítés már ismert volt ugyan a 18. században, de gyakorlott díszítési móddá csak a 20. századra fejlődött ki.
A középosztály nem igazán volt híve a Bocskai viseletnek, pedig nekik készült. Jobban kedvelték a diákok a két világháború közötti időszakban. Később, a 20. századra már az internátusokban és a középiskolákban is bevezetik a Bocskai viseletet, mint formaruhát, a lányoknál a blúzt és a szoknyát, a fiuknál az inget, zakót és a nadrágot.
Ilyen jellegű formaruha megtekinthető a múzeumokban is. Ilyet viseltek pl.: a Szent Margit Leánygimnáziumban is. Az ilyen egyenruha viseletét 1935-ben vezették be a fiuk és a lányok számára egyaránt. A ruha sötétkék volt, ugyanilyen színű csokornyakkendő volt hozzá, és magyaros zsinórozással volt díszítve.

Bocskai

„Rajthúzli”, a gombos nadrág története

Az oldalt gombos nadrág, az un. rajthúzli, hosszú szárú volt, szűkített, rézgombokkal volt végig rakva két oldalt, az alján bőrrel volt borítva. Kétoldalt végig a gombok alatt általában piros alátét volt anyagból, vagy volt olyan eset is, hogy zsinóros technikával volt kidíszítve. A rajthúzli nadrág a napóleoni háborúk idején jutott el Magyarországra az 1800-as évek táján. Később még sokáig a rendőrök viselete volt Magyarországon.

Rajthúzli

A nadrágviselés története

Természetes dolog napjainkban, ha egy nő nadrágot hord valamilyen blúzzal vagy felsővel. De ez nem volt mindig így. Kb. 90-100 évvel ezelőtt egy ilyen viseletre, még azt mondták, hogy szégyenletes és erkölcstelen. Ilyen jellegű ruhát a nők az első világháborúig nem is viselhettek sehol Európában. A nadrágviselés története egész messze nyúlik vissza, a keleti népek történetéhez. Ők nemtől és kortól függetlenül viselték a nadrágot, nem úgy, mint más népek Európában.
Európában, mint viselet, először a germánok körében tűnt fel és a galloknál. A nagy népvándorlás idején jutott el Európába, majd így pedig a romai birodalom területére. Náluk nem volt túl megszokott, a rómaiak jobban kedvelték a lábszárra csavarható anyagokat, amit átkötöttek a lábukon. A későbbi korokban a frankok, már szívesen viselték a nadrágot, de természetesen a papok még nagyon sokáig illetlen öltözetnek tekintették. A 15-16. századra már jobban elterjed a nadrágviselet, ekkor már sokan hordják a buggyos szárú nadrágokat is Európában. Ezen nadrágok elkészítéséhez több méter anyag felhasználására is szükség volt. De ekkora már ismert volt a szűkebb szárú nadrág is, pl. Spanyolországban.
A 17. században terjed el a rhingrave, amely a térde alatt bőven volt redőzve, majdhogy nem már inkább egy szoknyára hasonlított. Ez a fajta nadrágviselet a francia forradalomig volt megnyerő Európában. Majd a forradalom után jön divatba a pantallós nadrág. De például ennek a viseltnek a hordásával nem mindenki értett egyet, volt a ki a frakkot jobbnak és elegánsabbak tartotta. De ez mindhiába történt, a pantallós nadrág meghódította Európát.
Majd a 19. században jelenik meg a csőnadrág. Ez volt, hogy bővebb fazonban és szűkebb fazonban is jelent meg. Ezt a fajta nadrágot, már a nők is szívesen viselték a mindennapok során, pedig inkább a férfiak viseletének számított. De persze a régebbi időkben is viselték már a nadrágot, pl. az 1500-as évektől kezdve, természetesen csak fehérneműként volt viseletben. A későbbi időkben a sok tüntetés miatt már nemcsak alsóneműként, hanem felső viseletként is kezdik használni a nadrágot. Sok nőnek külön engedélye volt arra, hogy nadrágot viselhessen, pl. írónőknek, a nagyobb feltűnőség elkerülése érdekében.
Minden országban más-más rendeltet szabályozta a nadrágviselést. Például Franciaországban a nők, nem mehettek az utcára hosszú nadrágban, ha nem volt rá engedélyük. Ha ezt mégis megtették, azt törvénysértésnek tekintették. Ez a törvény még ma is él. A 18. századtól már a munkások körében mindennapinak számított a nadrág viselet.
De mégis a legnagyobb teret a nők körében akkor érte el a nadrágviselés, amikor a sportjátékokban már a nők is részt vehettek.
Ahogy elterjed a biciklizés, a lovaglás, úgy a nők is elkezdik a mindennapokban viselni a nadrágokat. A szoknya egyáltalán nem számított kényelmes viseletnek ilyen sportok űzése közben, és bátran mondhatjuk, hogy veszélyes is volt.
Angliában megjelenik a lovaglóruha „safety-habit” vagyis más néven a biztonsági ruha.
A kerékpározás közben a nők buggyos nadrágban voltak, ami fél lábszárig ért. Amikor már a törvények nem tudták megakadályozni, hogy a nők nadrágot viseljenek, akkor kimondták azt, hogy csak a strandokon és sportolás közben lehet viselni.
De persze nem mindenki értett ezzel egyet. Egy néhány női híresség, úgymond elkezdi népszerűsíteni a nadrágot, mint mindennapi viseletet. Így volt ezzel Amelia Jenks Bloomer is, aki 1851-ben mindennapi viseletként kezdi népszerűsíteni buggyos nadrágokat. De nem sok sikerrel járt kísérlete. De nevét, (Bloomer-hosszú szárú melegítőnadrág) a történelem megőrizte számunkra.
1910-ben újra nagy népszerűségnek örvendett a nadrág népszerűsítése. Elkezdik tervezni az új stílusú nadrágokat, a nadrágszoknyát. E divat kezdeményezői párizsi divatházak voltak: Drecoll és a Paquin. Megjelennek a nadrágkosztümök, az overálok, amelyekkel a hölgyek számára szerettek volna kedveskedni. De ez mindhiába történt, a hölgyek számára a nadrág viselet még mindig másodlagos ruha maradt.
De később, az első világháború után a hölgyek is nagyobb szerephez jutottak a mindennapi életben, így a helyzetük is nagyban átértékelődött. Jobban részt vettek már a gazdasági életben és a közéletben is, így nagyobb jogot kaptak a szabadságra is a viseletek terén.
De még a későbbi idők során is, aki nadrágot viselt, azt nagyon megnézték az utcán, felháborítónak tartották, sőt meg is büntették, hacsak nem valamilyen híres személyről volt szó.
A második világháború idején egy darabig előtérben volt a női egyenruha de amint bekövetkezett a békeidők, úgy a nadrág is visszatért a viseletbe. Az ötvenes években nem igazán számított mindennapi viseletnek, úgymond nem volt a nők vágya, hogy pl. nadrágban, menjenek dolgozni. A nadrág s sporttevékenységek és a szabadidők viselete volt.

Viseletek az ókorban

Mezopotámia, Szíria

Ezeknél, a népeknél a viselete a férfiakon és nőkön, majdnem teljes egészében megegyezett. Nagy ruhadarabokat viseltek, ami általában négyszögletes alakú volt. Testükön kétszer is megcsavarták, a ruha a térdüktől a hónaljukig ért. A kendőjük leghosszabb sarkát a bal vállukon felül megkötötték.
A férfiak hasonló viseletet hordtak, csak ők a négyzet alakú ruhaanyagot a hátukra terítették, és a vállukon előrehúzták. Ezek finom anyagból készültek.
Még 500 évvel később is ilyen öltözet figyelhető meg az aamu törzseknél.
Ez a viselet volt elterjedve Egyiptomban is. A férfiak egyszerű kötényben jártak. Ez általában a bokájukat is eltakarta.
A chelik viselete az aamukéhoz hasonló volt, ők Szíria belső területein éltek. Az ő viseletük egy kabát volt, amelynek az egyik sarka a karjuk alatt volt áthúzva, s a mellükön pedig összekötve. A kabáton díszítés is volt, gallért varrtak rá. A gallér általában más színű volt, mint maga a kabát, a gallér rávarrásának a helyét zárszalaggal zárták le. A chelik viselete általában finomabb anyagból készült, mint az aamuk ruházata.
Szíria lakói a retennutehennu törzsek voltak, az Eufrátesz felső folyásánál éltek. Ők már nagyobb takarású ruhákat viseltek, az éghajlat miatt, mivel itt hidegebb volt. A viseletük alapján három csoportba sorolhatjuk őket: akik kötényszerű ruhát viseltek, a következő csoport, akik kendő csavartak magukra és a harmadik csoport igazi ruhadarabokat viselt.
A viseletek közötti különbség csak a férfiak körében volt fellelhető. A nők egymásra vett egyre rövidülő szoknyákat viseltek. A legalsó volt a leghosszabb és a legfelső a legrövidebb. Ezek mindegyikét övvel kötötték meg a derekukon.
Felsőviselet volt a kör alakú gallér, amellyel együtt sötét színű szalagocskákat viseltek a felsőtestükön, végeit a hátukon eresztették le. A retennuk a viseletüket a derekukon hajtották át, természetesen megkötötték övvel. Nagy méretű gallért is viseltek. A gallér az egyik kezüket a könyökükig, a másikat pedig csak a vállukig takarta el. A megcsavart ruhákat nem mindenki hordhatta. Csak a tehetősebb emberek viselete volt. Hosszú hárömszöges alakban volt kiszabva, ezt szintén a derekukon átkötötték. A gazdagabb nép is viselhette a csavart ruhákhoz a gallérokat. A harmadik igen ismert viselet volt az, amelyik nagyon hosszú ujjú, vastag anyagból készült ruha volt. Egyes vélemények szerint lehet, hogy bőrből készült. Ez a ruházat egy teljesen zárt, nyakuktól a bokáig érő ruhadarab volt. A varrásvonalakon eltérő színű csíkokkal díszítették, s esetleg az aljára színes csüngős bojtokat akasztottak vagy varrtak.

Sumérok

A sumérok öltözetéről, mivel ez a népcsoport is az ókorban élt, a domborművek és rajzok, valamint az ókori források alapján tudunk. Nagy előszeretettel alkalmaztak ők is bőröket, különböző szőrméket a viseletek elkészítése során. Ruhává oly módon alakították át a szőrmét, hogy azt először hosszú csíkokra vágták, majd pedig egyenletesen összevarrták, így alakult ki belőle a lepelruha. A férfiak és a nők is hasonló öltözetet viseltek. A férfiak a ruhájukat a bal vállukon fogták össze, így a jobb kezüket mindig szabadon tudták használni például harc közben. A nők ruhája egy négyszögletes ruhadarabból lett. Ezt a ruhát a mellükre terítették, majd a hátul kötötték össze úgy, hogy a hónaljuknál vették hátra a két felső csücskét a ruhának. Majd a hátukon megtekerték, és vissza előre hozták a két csücsköt. A legtöbb felhasznált anyag gyapjúból készült, de a végén a rostokat mindig szabadon hagyták. Mint minden népnél, úgy a suméroknál is megvolt a „szépségideál”. A legszebb sumér férfinak tekintették azt, amelyik kellően magas volt, szép göndör fürtjei voltak, vállas és zömök ember volt. Leggyakrabban használt ruhadíszítő motívumok a bojt és rojt volt az ókori sumeroknál.

Asszíria és Babilónia

Az asszírok az ókori kelet egyik legharcosabb népe volt. Ruházataik és viseletük nagyon gazdag és fényűző volt. Nagyon finom anyagokból készítették. Az asszír birodalom jóval hatalmasabb és hosszabb életű volt, mint a babilóniai. Éppen ezért mondhatjuk, hogy kultúrája nagy hatással volt az egész nyugati civilizáció fejlődésére. Az asszírok nagyon színes ruhákat viseltek. Legkedveltebb színeik voltak a lila, a vörös, kék és a zöld. A gyapjút és a gyapotot egyaránt használták ruháik elkészítése során. Ezeken kívül textíliákat is felhasználtak. A gyapjú és a gyapot Indiából került be az asszírok köreibe. A babilóniaiaknak és az asszíroknak egyaránt volt nemzeti viselete. A nemzeti viseletük volt a rövid ujjú ing, szűkített változata, nagyon hasonlított az egyiptomi felsőruházathoz. Ezt a fajta inget a középosztály rétegei hosszított formában egyedüli ruhaként is viselték nagyon sokáig. Hordták övvel és a nélkül is. Az előkelőbb rétegek is hasonló ruházatot viseltek. Az övék egészen bokáig érő volt, s az alja bojtokkal volt szegélyezve. Ezek nagyon finom anyagból készültek.
Amikor valamilyen ünnepségre került sor, akkor az uralkodó ruházatát egy nagyon szépen elkészített kabáttal ékesítette, amit erre az ingre vett fel. A kabát színes anyagból készült, az alapja egy négyszögletű anyag volt, amit az egyik karjuk alatt fűztek át a másik fölött kötötték össze. Az idő múlásával ezeket, a kabátokat egyre díszesebbé tették, majd az aljára bojtokat akasztottak. A ruhadarab belsejébe szalagokat varrtak és azzal fogták össze magukon az emberek.
Más viselet jellemezte az udvari hivatalnokokat. Hogy őket megkülönböztessék a köznéptől, ruhájukra vállmagasságban szalagokat és rojtokat varrtak. A szalagok különböző színűek és nagyságúak voltak. Külön hosszúságú szalagot viselt a pohárnok, a fegyvernők, stb. Ilyen szalagokat a társadalom legtöbb rétege viselt, de például a legalacsonyabb rangúak, nem viselhettek semmilyen megkülönbözethető jelzést a ruháikon. Ide tartoztak például az ernyőhordozók.

Papság és a király

A papok és az uralkodó úgyszintén viselt szalagot, amelynek mérete és színe aszerint változott, hogy milyen szertartáson kellett részt venniük.
Gyakran hordtak hosszú rövid ujjú inget, amelyre egy kendő kinézetű ruhadarabot csavartak, mint felsőöltözet. Ennek az alja szintén rojtokkal volt díszítve.
A másik ismert papi viselet volt a térdig érő ingszerű ruha, melynek alja szintén díszítve volt rojtokkal. Aki a főpapság rétegeibe tartozott, az ezen az ingszerű ruhán még egy kabátot is viselt, amely a felsőruhát képezte számukra. A papi viselethez tartozott még az elől viselt kötény is. Ezt szintén bojtokkal díszítették ki.
Kiegészítők: Korona- fehér, kemény len volt az alapanyaga, a koronára arany abroncsokat tettek, szalagokkal díszítették. Egyes ünnepekkor maszkokkal együtt vették magukra a királyok. Gyakran használták díszítési technikaként a geometrikus alakzatokat is, de az állatfigurákat is gyakran használták. Az uralkodók ruháikon viseltek oroszlán és bika rajzokat is. Cipőket is viseltek. Cipőik nagyon hasonlítottak az egyiptomiak cipőihez. Annyiban különbözött, hogy az ő cipőik egy kicsit magasabbak voltak, mint az egyiptomi cipők.
Bizonyított tény az is, hogy az asszírok már használták a kozmetikát. A fejüket nem minden esetben szerették eltakarni, simára fésülték a hajukat, majd az alsó részét csigákba rakták. Szerették azt, ha hajuk nagyon szép volt, gyakran göndörítették. Viselték a tiarát, olyan fejdíszt, amely kemény lenből készült, arany abroncsokkal volt díszítve.

Katonák

A katonák rétegéről igen gazdag leletek maradtak ránk. Az asszírok nagyon jó harcosok voltak, nagyon gazdag fegyverkészlettel rendelkeztek. Sisakot hordtak, valószínűleg állatbőrből készült ruhájuk volt, amely fémlemez segítségével volt a testre erősítve. A ruha alatt nadrágot és csizmát is viseltek. Pajzsuk is volt, amely gyakran ovális vagy kerek formájú volt.