Ruha Lexikon

Esküvői ruhák története

Esküvői ruhák abban a formában, amelyről most tudunk, viszonylag rövid ideje léteznek. A XX. századi menyasszonyi ruha, mint önálló ruhadarab egyszerűen nem létezik! Mindennek van előzménye, így a mennyasszonyi ruhának is van története. A mennyasszonyi ruhák története egészen a XV. századig vezethető vissza.
Az esküvői ruhák nagymértékben különböztek attól függően, hogy milyen vallású volt a leendő menyasszony. A katolikusok, ortodoxok, zsidók, muzulmánok és más vallások tagjai között több volt a különbség, mint a hasonlóság. A menyasszonyi ruha főleg európai volt, a katolicizmus és a protestantizmus körében terjedt el. A legkorábbi képek középkori esküvői ruháról a XV. századból valók.

Színek

Az esküvői ruha színe természetesen a fehér. De már nagyon sok esetben más színű ruhákat is viselhetnek a menyasszonyok. A fehér régen, mint most is a tisztaságot és az ártatlanságot jelképezte. Így volt ez a XV. században is, Franciaországban.
De nemcsak fehér menyasszonyi ruhákat viselhettek a hölgyek. S ahogy változtak a korok és a kultúrák, úgy változtak a mennyasszonyi ruhák színei is. Majd később a reneszánsz korában a piros volt a legnépszerűbb. Azonban ahogy megjelentek különböző vallási mozgalmak, mint például a protestantizmus, amelynek élén Martin Luther állt, kénytelenek voltak eltávolítani az élénk színeket a mindennapi életből.
Ez az ötlet abból származott, hogy a németek ekkor elsőbbnek tartották a fekete és sötétebb színeket, majd ezt később felvették a spanyolok és az olaszok is. En annak is volt tudható, hogy a földrajzi felfedezések után nagyon sok festékanyaggal lett gazdagabb Európa. Az előző századokban a fekete festék nagyon drága volt, és a legtöbb ember számára teljesen elérhetetlen. A XV. században már a ruhákat a fűzők egészítették ki. Az ilyen típusú ruhát a magas derék és magas nyakvonal, hosszú ujj jellemezte. Ez a viselet a gótikus korban terjedt el, tökéletesen képviselte a gótikus szobrászatot és a festészetet. Ebben a korban a terhes nők számára alakították a ruhákat. A legtöbb terhesség a keresztes hadjáratok idején történt. Sokszor mire a keresztes hadjáratokból a férjeik hazaértek, nagy hassal várták őket a mennyasszonyaik és feleségeik. A terhességet áldásnak tekintették, a boldogság jelképe volt a terhes nő. Ez azért is történhetett, mivel ebben az időben nagyon sokan vesztették életüket a háborúk és a járványok során, s egy új élet megszületése maga a boldogság volt. Nagy divat volt ebben az időben a gömbölyű arc és a keskeny szem. Az európai nők különböző módszerekkel szerették volna elérni az ilyen arcformát. Ez azért történhetett meg, mert egyes utazók, utjaik során beszámoltak arról, hogy keleten milyen szépek a nők. Így az európai lakosság sminkkel és más eszközökkel szeretett volna hasonlítani a keleti nőkre.
A középkorban Európában pusztított a szörnyű pestis, a himlő és más halálos betegségek. Ezért nagyon népszerűvé vált a mosakodás és más higiéniai eljárások. Később vált általánossá és kötelezővé. Az emberek eleinte féltek a folyóvíztől. Ennek az lehette az oka, hogy a pestis a mosakodás közben is elterjedt, különösen a víz egymás utáni használatával. Ennek következménye az lett, hogy az emberek nagyon kellemetlen illatúak, koszosak voltak, különböző paraziták, mint például a bolha és a tetű mindennapos dolognak számított akkoriban. Az emberek ruhája tele volt velük. Ezért egyes helyeken az emberek eladták a régi ruhákat. Ide a világ minden tájáról érkeztek, ez volt az úgynevezett "bolhapiac" –( a ruhákat értékesítették a bolhákkal együtt). Ezért az olaszok feltalálták parfümöt -a kellemetlen szagok megszüntetésére, mert hát más lehetőség nem igen volt akkor…
A középkorban egy menyasszonyi frizura egy gótikus toronyra hasonlított. Nagyon magasak voltak, sok ékszerrel ékesítve. A frizura viselése nagyon nehéz volt. A csipke, mint a mennyasszonyi ruha alapanyaga, csak a XIX. században jelent meg. Emellett más típusú csipkék használata is jelen volt, melyet aranyozott díszítésekkel varázsoltak szebbé. A mennyasszonyi ruhákat különböző motívumokkal és hímzett mintákkal díszítették. A fátyol egészen a földig érő volt. A fodros mennyasszonyi ruhák 1815-től jöttek divatba.
Az 1900-as éveket az egyszerűbb és zártabb, galléros ruhadarabok jellemzik. A világháború végén majd a női ruházatból a fűző eltűnt, és nem annyira foglakoztak már a derék kihangsúlyozásával. A virágcsokor, mint esküvői kellék az 1930-as évektől jelent meg. Az első egy fehér rózsákból álló csokor volt. Elterjedtek még ebben az időben a liliomokból készült virágcsokrok is. Ekkor vált népszerűvé smink és világos manikűr. A viseletben és frizuráknál gyakran használtak dekorációnak tollakat.
A XX századra már egyre több fajta mennyasszonyi ruha jelent meg. A második világháború után megint csak a szolidabb mennyasszonyi ruhák voltak terjedőben. Ekkor jelentek meg az elegáns öltönyök is.
A háború utáni években, az emberekben a vágyakozó szerelem, romantika ismét előtérbe kerül, s a menyasszonyi ruha ismét hosszú szoknyás, csökkentett övvonallal. Később megjelennek a mini esküvői ruhák. Ezt Christian Dior hozza be a divatba. Ekkor már nem igazán ügyeltek a karcsú vonalakra, a tömörebb és testesebb menyasszony volt a divat úgymond. Majd később az idő múlásával és a divathóbortok megjelenésével, egyre többen viselnek színes menyasszonyi ruhákat. Elsőként a rózsaszint. Hider McCartney nevéhez fűződik az első ilyen ruha, amely teljes egészében virágokkal volt kihímezve.
A XXI. századra már csak a fantáziánk szabhat határt a mennyasszonyi ruhák terén. Bármilyen kívánságunk is lehet, a ruhatervezők biztosan tudják teljesíteni azt. Napjainkban már bármilyen stílusok keveredhetnek, lehet hosszú vagy rövid, hímzett vagy gyöngyberakásos, úgymond „trendi”. Napjainkra már minden országnak meg vannak a leghíresebb mennyasszonyi ruha tervezői, akik próbálják a vásárlók igényeit teljes mértékben kielégíteni, s mindig valami újjal szolgálni.